SZÁLLÁSHELYEK
>> Magánszállások
>> Csoportszállások

BAKONYBÉL
>> Földrajz
>> Történelem
>> Látnivalók
>> Híres emberek
>> Bakonybél A-Z
>> Fiatalok
>> Családok
>> Nyugdíjas Klub
>> Könyvtár
>> Önkéntes tűzoltóság
>> Sport
>> Boltok

PROGRAMOK
>> Rendezvénynaptár
>> Aktuális
>> Környékbeli programok
>> Hírek
>> Lovas kalandok
>> Kisvonatos kirándulások
>> Túraútvonalak
>> Környékbeli séták

GUZMICS IZIDOR
EGYESÜLET
>> Guzmics Izidor
>> Alapító okirat
>> A egyesület céljai
>> Adó 1%
>> Rendezvényeink
>> Letöltések

Guzmics Izidor, a reformkori művelődéstörténet egyik jeles alakja, a dogmatika nagy művelője 1786-ban született Sopron megyében, Jánosfa községben. Apja molnár volt. Ő negyedik gyermeke volt a családnak, s a keresztségben a László nevet kapta. Alsólendván, majd Kőszegen és Szombathelyen tanult. Tanárai révén ekkor került kapcsolatba a bencés renddel. Végül gimnáziumi tanulmányait Sopronban fejezte be.
1805-ben lépett be a bencés rendbe, s 1808-ban tette le szerzetesi fogadalmát, majd 1812-1815 között hittudományt tanult a pesti központi papnevelőben, amely nagy hatással volt pályájára, hiszen itt ismerte meg a magyar irodalmat, és írói munkásságát is ekkor kezdte el. A Központi Szeminárium növendékeivel együtt megszervezte a Magyar Társaságot a nemzeti nyelvű irodalom és anyanyelv művelésére. 1815. augusztus 15-én megkapta a hittudományi doktori oklevelet, s egyúttal pappá is szentelték.
Írói pályája első szakaszában a műfordításokon, drámákon, bírálatokon kívül nyelvészeti értekezéseket is írt. Már az első években számos nyelvészeti és egyéb értekezése jelent meg folyóiratokban. 1822-től egymás után adta ki a ?a vallási egyesülés ideájáról? szóló műveit, melyek nagy feltűnést keltettek, s széles körben váltak ismertté. Úttörője volt az egyházak közötti megbékélés, kiengesztelődés szolgálatának.
1833-ig összesen 5 színműve jelent meg, amelyek mitológiai vagy történelmi témájúak voltak.
Pártolta a nemzeti irodalmat, alig volt folyóirat vagy zsebkönyv, ahol cikkei, értekezései ne jelentek volna meg. Szorosabb baráti viszonyban állott Kazinczyval, Döbrenteivel, Toldyval, és a Kisfaludy testvérekkel.
A nyelvújítási mozgalomban ugyan nem játszott szerepet, de lelkesen felkarolta Kazinczy törekvéseit. Guzmics is tagja volt annak a 22 íróból álló választmánynak, melyet a nádor 1828-ban felkért a megalakítandó Akadémia tervének és alapszabályának kidolgozására. (1830-ban az alakuló ülésen a nyelvtudományi osztályba 4. vidéki rendes taggá választották.)
1832-ben alakította meg a Magyar Gyakorló Iskolát?, amelyből később a pesti Egyházirodalmi Iskola kialakult, s egyúttal az egyházi írók bölcsője lett.
Kovács Tamás pannonhalmi főapát 1832. szeptember 8-án tanári és írói érdemei elismeréseként Bakonybél apátjává nevezte ki, ezzel együtt megbízta a rendi Tanárképző vezetésével is. Ő azonban nemcsak az intézmény vezetésében, hanem a tanításban is aktívan részt vett: görög nyelvet oktatott, s létrehozott egy rendkívül gazdag könyvtárat, amelyet teljes egészében növendékei rendelkezésére bocsátott.
1833-ban Bakonybélben új iskolát építtetett, s megkezdte az Apátság területén az angolpark rendezését, mely 1835-re készült el. Bevezettette a vizet, fürdőszobát, üvegházat építtetett, megújította a templom felszerelését, ének- és zenekart szervezett.
1836-tól pedig itt Bakonybélben szerkesztette az Egyházi Tár c. teológiai, művészeti folyóiratot, mely negyedévente jelent meg. Élete alkonyán nagy kitüntetés érte: 1838 szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi osztályának tiszteletbeli tagjává választották meg.
1839. szeptember 1-jén halt meg Bakonybélben. Koporsója a főoltárnál, a templom szentélye alatt lévő kriptában fekszik.

(forrás: http://bakonybel.osb.hu)