SZÁLLÁSHELYEK
>> Magánszállások
>> Csoportszállások
BAKONYBÉL
>> Földrajz
>> Történelem
>> Látnivalók
>> Híres emberek
>> Bakonybél A-Z
>> Fiatalok
>> Családok
>> Nyugdíjas Klub
>> Könyvtár
>> Önkéntes tűzoltóság
>> Sport
>> Boltok
PROGRAMOK
>> Rendezvénynaptár
>> Aktuális
>> Környékbeli programok
>> Hírek
>> Lovas kalandok
>> Kisvonatos kirándulások
>> Túraútvonalak
>> Környékbeli séták
GUZMICS IZIDOR
EGYESÜLET
>> Guzmics Izidor
>> Alapító okirat
>> A egyesület céljai
>> Adó 1%
>> Rendezvényeink
>> Letöltések
Az oldalt folyamatosan bővítjük...
GUZMICS IZIDOR LÁSZLÓ (Jánosfa, 1786. ápr. 7. – Bakonybél, 1839. szept. r.): író, fordító, bakonybéli bencés apát. Az MTA tagja (l. 1830, t. 1838). Kazinczy barátja és nyelvújításának híve. 1805-ben a bencés rendbe lépett, Panonnhalmán és Győrben tanult teológiát. 1812-től 1815-ig a pesti központi papnevelőben tanulta a hittudományt, majd pappá szentelése után 1815-től 1832-ig Pannonhalmán tanár, 1832-től bakonybéli apát. Kispap korában már Magyar Társaságot alapított. Költeményei, teológiai, filológiai és filozófiai tanulmányai és műfordításai maradtak fenn. A nyelvújítás lelkes híve, merész újító volt. Kazinczyval meleg barátságot kötött. 1832-től 1837-ig szerk. az Egyházi Tár c. folyóiratot. Szophoklész és Euripidész színműveiből való fordításai Pesten 1840-ben jelentek meg. Teológiai írásaiban a katolikus-protestáns uniót propagálta. – F. m. Meteusz hunn fejedelem (Pest, 1814); Theokritosz maradványai (Győr, 1824); A boldog atya (dráma, Esztergom, 1829); A magyar Athenéon (vers az MTA alapítására, Pozsony, 1830). – Irod. Czuczor Gergely: G. I. (Akad. Évk. 1842. V.); Zoltvány Irén: G. I. életrajza (Bp., 1884).
============================================================================================================================
UGRON GÁBOR(Marosvásárhely, 1880. jan. 8. – Bakonybél, 1960. okt. 27.): politikus, miniszter. ~ Gábor politikus fia. Egy.-i tanulmányait Lipcsében, Genfben és Bp.-en folytatta. A jogi doktorátus megszerzése után közigazgatási pályára lépett. Maros-Torda vm. főszolgabírójává választották. 1906-tól Ugocsa vm., majd Maros-Torda vm. és Marosvásárhely főispánja is ideiglenes minőségben. 1910-ben, a koalíció bukása után lemondott tisztségéről, 1913-ban Andrássy Gyula alkotmánypártjához csatlakozott. 1915-ben Marosvásárhely képviselője. 1917-ben, Tisza István bukása után az Esterházyés a Wekerle-kormány belügyminisztere (1917. jún. 15. – 1918. jan. 25.). 1918. jan.-ban Erdély kir. biztosa lett. A polgári demokratikus forradalom idején megszervezte a Székely Nemzeti Tanácsot. A Tanácsköztársaság bukása után megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot. A Demokrata Párttal történt egyesülés után a Nemzeti Polgári Párt elnöke lett. Nem sokkal később, Vázsonyi Vilmossal támadt ellentéte miatt kilépett és 1926-ban csatlakozott Bethlen István Egységes Pártjához. A parlamentben leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Az Operabarátok Egyesületének megalapozója.
============================================================================================================================
VILLÁNYI SZANISZLÓ BÉLA(Tósokberénd, 1847. szept. 9. – Bakonybél, 1898. júl. 12.): bencés tanár, apát, helytörténész. A rendbe 1863-ban lépett, 1870-ben áldozópappá szentelték. 1870-től Győrött, 1882-től Esztergomban gimn. tanár. 1884-től esztergomi házfőnök és gimn. ig., 1894-től bakonybéli apát. A pannonhalmi Szent Benedekrend története I., II, és III. kötetének néhány fejezetét kéziratos hagyatékából adták ki. Összefoglaló cikket írt a dömölki apátság történetéről a Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat Vasvármegye c. kötetében (Bp., 1898). – F. m. Néhány lap Esztergom vádros és megye múltjából (Esztergom, 1891); Három évtized (1684 – 1714) Esztergom megye és város múltjából (Esztergom, 1892). – Irod. Sörös Pongrác: V. Sz. B. (A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, Bp., 1916); Vértes Zoárd: V. Sz. B. (Az esztergomi bencés gimn. ért.-je, 1940 – 41.)
============================================================================================================================
NYULASSY ANTAL IGNÁC(Székesfehérvár, 1820. jan. 19. – Bakonybél, 1900. szept. 18.): bencés tanár, költő. 1845-től Pannonhalmán, 1847-től Sopronban hitszónok, 1851-től tanár Sopronban, Esztergomban, Komáromban, Pápán és Győrött, majd 1866-tól 1897-ig bakonybéli, nyalkai, tárkányi plébános, végül bakonybéli apátsági perjel. Lírai költeményeit eleinte Bajza, később Czuczor Gergely hatására írta; tanító szándékú népies elbeszéléseivel, rajzaival, életképeivel a falu kulturális felemelkedését kívánta szolgálni. 16 éven át szerk. a Komáromi Kalendáriumot. Kéziratos hagyatékát a pannonhalmi könyvtár őrzi. – Irod. Mérei Kálmán: A pannonhalmi Szent Benedekrend története (VI., 13. Bp., 1916).
============================================================================================================================
RÉCSEY VIKTOR ALFONZ(Nagyszombat, 1858. júl. 11. – Bakonybél, 1908. okt. 14.): bencés tanú, könyvtáros, régész. 1874-ben lépett a bencés rendbe, 1881-ben szentelték pappá. A rend tagjaként Sopronban és Esztergomban volt tanár, 1894 – 1905-ben a pannonhalmi főapátság központi könyvtárának ig.-ja és a levéltár őre. Nyugalomba vonulása után Bakonybélen élt. Munkásságának súlya a régészetre és a könyvtártudományra esik. – F. m. Pannonia ókori mythológiai emlékeinek vázlata (Bp., 1893); (Ősnyomtatványok és régi magyar könyvek a pannonhalmi könyvtárban (Bp., 1903 – 1904). – Irod. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története (VI. B. Bp., 1916).
============================================================================================================================
SCHANDL KÁROLY (Bakonybél, 1882. máj. 10. – Stanford, USA, 1972. márc. 18.): agrárpolitikus, államtitkár, lapszerkesztő, felsőházi tag. ~ József bátyja. Jogi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte (1907). Az egyetemi Szent Imre Kör ügyvezető elnöke, 1905-ben az Orsz. Széchenyi Szövetség alapító elnöke, s 1903–05-ben a Keresztény M. Ifjúság c. folyóirat felelős szerk.-je. A M. Gazdaszövetség elnöki referense, ügyvezető titkára, utóbb ig. h.-e. A gazdaköri mozgalom egyik szervezője és irányítója, a Gazdaszövetség és a Barázda c. hetilapok egyik szerk.-je volt. Az októberi forradalmat követően 1918-ban a Földművespárt egyik alapítója és szervezője; 1919–20-ban az Új Barázda felelős szerk.-je. A FKgP programjával a Csongrádi kerület ngy.-i képviselője (1920–27), 1921–28-ban a Földművelésügyi Min. politikai államtitkára. 1925–28-ban az Orsz. Központi Hitelszövetkezet (OKH) alelnöke, majd 1928–1947 között alelnök-vezérig.-ja. Devecser ogy.-i képviselője (1927–31), az Orsz. Mezőgazdasági Kamara alelnöke 1929-től, az Orsz. M. Tejszövetkezeti Központ alapító elnöke (1929–44), a Mo.-i Szövetkezetek Szövetségének elnöki tisztét látta el. A Nemzeti Egység Pártja programjával Devecser ogy.-i képviselője 1926-tól, a felsőház élethossziglan kinevezett tagja (1938. máj.–1944). 1950–52-ben letartóztatásban volt, 1956-ban kivándorolt az USA-ba. – F. m. Károlyi Sándor gr. és a magyar föld (Bp., 1908); Diákszövetkezetek Magyarországon (Bp., 1911); Birtokpolitika és földreform Magyarországon (Bp., 1927); Földbérlő szövetkezetek Magyarországon (Bp., 1937); Falusi szövetkezetek Magyarországon (Bp., 1939); Széchenyi követelése (Bp., 1942); Isten napszámosai (tanulmányok, Bp., 1943).
============================================================================================================================
ERDŐSI FERENC(Bakonybél, 1935. aug. 9. – Bp. 1958. máj. 10.): hivatásos katona, hadnagy. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. – Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger… 1956 (Bp., 1989); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989).
